A 125 éve született Sík Sándor fiatalkorától fogva foglalkozott az irodalom szinte minden ágával. Már a gimnáziumban feltűnt költői tehetségével, később írt irodalomtörténeti és esztétikai értekezéseket, kritikákat és színműveket. A cserkészet mellett számos más közéleti és irodalmi társaság életében és irányításában is részt vett.

---

Összművészeti előadással emlékeztek a 125 éve született Sík Sándorra
 
„A százgyökerű szív” címmel mutatták be az Ars Sacra Fesztivál és a Belvárosi Művészeti Napok keretében szeptember 20-án, a Szent István-bazilika lovagtermében azt az összművészeti színházi alkotást, amely Sík Sándor művein keresztül mutatja be a pap-költőt.
A 125 éve született, nevelőként is kiváló piarista szerzetesnek a mai magyar kortárs zene, mozgás és színház eszközeivel kívántak emléket állítani. Az előadást Dóczy Péter rendezte saját koncepciója alapján, és Sík Sándor megjelenítésére is ő vállalkozott. Rajta kívül Jónás Gabriella, Krulik Zoltán, Szathmáry Melinda és Szemerédi Bernadett szerepeltek a darabban, melynek zenéjét az utóbbi három művész szerezte.
A mű Sík Sándor talán legismertebb alkotása, a Keresztút tizennégy versére-stációjára felfűzve állítja a nézők elé az 1889-ban született költő-tanár életét, személyiségét. A keresztút állomásaiból egyszerre épül fel Jézus Krisztus szenvedésének és halálának története és Sík Sándornak, Jézus követőjének élettörténete. Az Istennel való kapcsolat már csak a papi-szerzetesi hivatás miatt is kiemelt jelentőségű, emellett Sík édesanyjához fűződő nagyon szoros viszonya szerepel még előkelő helyen az előadásban. A darab a költő és édesanyja viszonyát éppen úgy párhuzamba állítja Jézus és Szűz Mária kapcsolatával, mint ahogy Sík Sándor és Jézus alakjával teszi.
Krisztus keresztje nem csak a versek szintjén volt meghatározó jelentőségű: az egyetlen díszlet, amely a bazilika lovagtermének téglafalai között megjelent, egy kisebb vásznon egy vékony keresztet cipelő Krisztus-ábrázolás volt. Sőt, a Dóczy által alakított Sík Sándor is többször úgy tartotta magát, mintha a keresztet hordozná.
A darab nem szájbarágósan, hanem egyszerre tényszerű, prózai részeket is használva és benyomásszerű, verses és zenés megszólalásokat is alkalmazva mutatja be a piarista szerzetest. Ez a sokrétű megjelenítési mód harmonizál Sík Sándor személyiségének és hivatásának sokszínűségével: piarista szerzetesként pap és tanár volt – utóbbit nemcsak közép-, de egyetemi szinten is folytatta, emellett író-költő és irodalomtörténész, esztéta is volt. Az előadás különös figyelmet szentel Sík Sándor identitásproblémájának is, amely abból adódott, hogy kereszténynek született zsidó származásúként nem tudott mit kezdeni zsidó gyökereivel. Sem vallásában, sem kultúrájában nem érezte magát zsidónak, de mivel tízévesen megtudta, hogy szülei azok voltak, az erről való gondolkodás végigkísérte életét. A darabban többször előkerül ez, akár úgy is, mint egy újabb dolog, amely Jézussal összekapcsolja a költőt.
A bűnnel való harc kiemelt motívum A százgyökerű szív című előadásban, túl is mutat Sík Sándor alakján. Mint ahogyan a Sík Sándor édesanyját játszó Jónás Gabriella szájából többször felhangzó „Majd, megsegít az Isten, kisfiam!” mondat is általánosabb érvényűnek hat. A százgyökerű szív, amely már címében is a költőtől vett idézet, egyszerre mutatja be Sík Sándor életét és művein keresztül keresztény gondolkodásmódját.
A művészek külön dicséretet érdemelnek azért, mert Szemerédi Bernadett lábtörése miatt pár nappal az előadás előtt újraalkották a darabot, különösen ami a mozgásszínházi részét illeti.
A Szent István-bazilikában az összművészeti bemutató mellett több más eseménnyel is megemlékeztek szeptember 20-án, szombaton Sík Sándor 125 évvel ezelőtti születéséről. Délben a Szent II. János Pál-kápolnában mutattak be szentmisét, majd a délután folyamán emlékkonferenciát tartottak a Mária-teremben, amelynek elnöke Jelenits István Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus volt. A Szent István-bazilika előtti téren pedig a piarista gimnázium diákjainak performanszára került sor.
 
Fotó: Landor Alexandra
Agonás Szonja/Magyar Kurír