Beöthy Mária építész vetített-képes előadása, a Bp. XII. Hegyvidék Anna-réti misézőhely, emlékhely koncepcióterv ötletpályázatra készült javaslatáról.
A pályázatot az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye és a Hegyvidéki Önkormányzat közösen írták ki azzal a szándékkal, hogy a 2020-ban megrendezendő Eucharisztikus Kongresszus egyik helyszíne a Normafán az Anna-rét lehet.

---

Részlet Beöthy Mária építész előadásából
 
2020-ban Budapesten kerül megrendezésre az 52. Eucharisztikus Világkongresszus. Kapcsolódva az eseménysorozathoz felmerült egy időszakos használatú szabadtéri misézőhely létrehozása Budapest népszerű, páratlan természeti értékekkel rendelkező történeti kiránduló helyén, a Normafán az Anna-réti zarándok-helyen. Ezért került sor az ötletpályázat kiírására.
 
A Normafa szakrális jellegét a környéken élők régóta felismerték. Az Anna-rét szélén a már a reformkorban épült egy kápolna, Anna-napokon zarándokhelyként is szolgált. Az eredeti kápolnát 1953-ban lerombolták.
A második világháború éveiben indult engesztelő mozgalom az Anna réten egy nagyobb templom elhelyezését kezdeményezte. 1944. december 8-án lerakták „Szűz Mária a Világ Győzelmes Királynője Engesztelő Kápolna” alapkövét, az építkezést az orosz csapatok átvonulása elsöpörte. 1947. szeptember 25-én második alapkőletételre került sor, azonban ez a terv sem valósult meg. Az újra alakult Világ Királynője Engesztelő Mozgalom 1992 óta építőköveket gyűjtött az ország egész területén a kápolna felépítésére. A pályázat célja e szándéknak emléket állítani szabadtéri miséző- és imahely kialakításával, az építőkövek szimbolikus felhasználásával, beépítésével.
 
A cél egy természetbe ágyazott szabadtéri „templom”, elcsendesedésre, elmélyülésre inspiráló HELY létrehozása, erre nem alkalmas az Anna-rét zajos, játékra, szánkózásra használt területe, sem Szaniszló rét sífutásra kijelölt része.
 
A szentély telepítésére alkalmas lehet a Szaniszló-rét keleti nyúlványa, mely a történeti térképek alapján egykor rétekkel övezett, lejtős szántóterület volt, a szomszédos, északra néző meredek oldalán kicsiny erdőfolt csatlakozott. A magaslat a XIX. században a zugligeti szőlők felől érkező és a Makkosmária felé tartó budai zarándokút egyik kapuja volt. A szép kilátású táj testi-lelki megpihenést nyújt a zárt erdők mögött rejtőzködő szakrális helyhez vezető úton.
 
"7. számú pályamű
A pályázó célja: egy természetbe ágyazott egyszerű és őszinte szabadtéri „templom”, gyülekező hely
– a környezetet szinte érintetlenül hagyva.
A Szentháromságot szimbolizáló hármas egységből építi fel a miséző emlékhely javaslatát. A háromszög egyik csúcsán a kis Szent Anna kápolna, a másikban a hat fából álló facsoport (benne a fákra helyezett haranggal), míg a harmadik a rét keleti részének földnyelvén van. A kis meglévő kápolna jelenti a kapcsolatot a régi múlttal.
A szabadtéri miséző helyet, az egyenlő szárú háromszögre szerkesztett legyező formájú sudarasodó gerendázott, határolt „JEL”-et a földnyelven helyezi el. Nagy fontosságot tulajdonít a kápolnaépítéshez hozott ajándékköveknek (azokat az oltár előtt helyezi el ülőhelyeknek):
 
„Élnek azok a kövek és beszélnek. Csak érteni kell őket, csak hallgatni kell tudni őket és akarnunk kell, hogy megszólaljanak nekünk. És a kövek igazat mondanak. Csak igazságot és talán csak ők mondanak igazat” (Kós Károly)
 
A javasolt megoldás ezt a szellemiséget tükrözi..."