Az Ars Sacra Alapítvány vándorkiállításán életnagyságban elevenednek meg nemzetünk példaképei, magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek. A kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító kiállítás grafikáját Kállai Nagy Kriszta készítette, az életrajzi összefoglaló Bethlenfalvy Gábor munkája. Kiállításunkon az Árpád-házi szentektől újkori történelmünkig mutatunk fel életpéldákat, amellyel nem csak hiteles embereket, de a magyar nemzet történetét is megismerhetik.
 
A kiállítás kültéri és beltéri változatban is kölcsönözhető!
 
Kültéri kiállítás:
20 db, 160 x 80 cm-es forgatható aluminium szerkezetes panelhez, 28 féle kétoldalas grafikázott 5 mm KÖMA táblából választhat, szerkezetenként 4 db betonkockával (egy kocka súlya kb. 15 kg).
 
Beltéri kiállítás:
28 db kétoldalas grafikázott, 200x85 cm rollup kivitelben. Mérete összecsukva 90 cm hosszú 15 cm átmérőjű henger, darabonként tokban szállítható. Mindkét kiállításunk kölcsönözhető egyben, illetve egyedi megbeszélés szerint.
 
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Tel: +36 30 145 1284, email: ars.sacra.09@gmail.com
 
Mindkét kiállítás anyagában az alábbi Szentek, Boldogok és Tiszteletreméltó személyek szerepelnek:
1. Apor Vilmos, 2. Batthyány-Strattmann László, 3. Boldog Gizella, 4. Boldog IV. Károly, 5. Boldog Özséb, 6. Brenner János, 7. Eszterházy János, 8. Kassai Vértanúk, 9. Kaszap István, 10. Márton Áron, 11. Meszlényi Zoltán, 12. Mindszenty József, 13. Romzsa Tódor, 14. Salkaházi Sára, 15. Sándor István, 16. Scheffler János, 17. Szent Albert, 18. Szent Erzsébet, 19. Szent Ferenc, 20. Szent Gellért, 21. Szent Hedvig, 22. Szent Imre, 23. Szent István, 24. Szent II. János Pál, 25. Szent Kinga, 26. Szent László, 27. Szent Margit, 28. Szent Piroska.

„Ne féljetek vágyakozni arra, hogy szentté váljatok!”
Szent II. János Pál pápa
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1901. március 14-én született Nyitraújlakon, 1957. március 8.-án halt meg Mírovban
 
Nyitraújlakon, a mai Szlovákia területén született. Édesanyja a lengyel Tarnowska Erzsébet grófnő, apja gróf Esterházy János Mihály volt. A Trianon után Csehszlovákiába szakadt magyar népcsoport szellemi és gazdasági kiszolgáltatottsága miatt lett 1932-ben az Országos Keresztényszocialista Párt vezetője, 1935-ben pedig prágai parlamenti képviselője. Serényi Lívia grófnővel való házasságából két gyermekük született, János és Alice. 1938-ban a Szlovákiában maradt magyarság képviselője- ként került be a pozsonyi parlamentbe, ahol 1942-ben egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló törvényt. Menekülő lengyeleket, üldözött zsidókat támogatott, és segítette a Magyarországra került szlovákokat is. A Gestapo körözte, a háború végét Pozsonyban rejtőzködve vészelte át. 1945-ben letartóztatták, deportálták, a Szovjetunióban kényszermunkatáborra, Pozsonyban pedig halálra ítélték. Ítéletét 1949-ben kegyelemből életfogytiglani börtönre változtatták. Négy év Gulag rabság után haláláig Csehszlovákia kommunista börtöneiben szenvedett. A szentség hírében hunyt el a mírovi börtön kórházában, 56 éves korában. Földi maradványainak kiadását is megtagadták.
Boldoggá avatási eljárása 2019-ben kezdődött el Krakkóban.
 
„Legjobban attól féltem, hogy szentgyónás és szentáldozás nélkül kell meghalljak. És ezért Szent Terézkéhez és Kaszap Istvánhoz azért imádkoztam mindennap, hogy eszközöljék ki az Úr Jézusnál, hogy halálom előtt meggyónhassak és szentáldozáshoz járulhassak, de ha nem gyónhatnék és nem áldozhatnék halálom előtt, akkor eszközöljék ki, hogy utolsó pillanatomig öntudatomnál legyek, hogy az Ő segítségükkel utolsó percemig tudjak ájtatosan imádkozni és a bűneimet bánni, hogy üdvözülhessek. Hazatérésemmel kapcsolatban azt kértem Szent Terézkétől és Kaszap Istvántól, hogyha nem térhetnék haza, eszközöljék ki kegyesen az Úr Jézus Krisztusnál, hogy olyan helyzetbe kerüljek, bárhol is legyen ez, hogy reggelenként szentmisére járhassak, és minél gyakrabban járulhassak szentáldozáshoz, hogy az Úr Jézus legirgalmasabb testének magamhoz vétele által megerősítve, a megszentelő kegyelem birtokában az Úr Jézusé lehessek már életemben, hogy aztán az övé lehessek halálomban is.”
(Részlet Isten Szolgája Esterházy János, nővérének, Lujzának 1949-ben a börtönből írt leveléből.)