Az Ars Sacra Alapítvány vándorkiállításán életnagyságban elevenednek meg nemzetünk példaképei, magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek. A kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító kiállítás grafikáját Kállai Nagy Kriszta készítette, az életrajzi összefoglaló Bethlenfalvy Gábor munkája. Kiállításunkon az Árpád-házi szentektől újkori történelmünkig mutatunk fel életpéldákat, amellyel nem csak hiteles embereket, de a magyar nemzet történetét is megismerhetik.
 
A kiállítás kültéri és beltéri változatban is kölcsönözhető!
 
Kültéri kiállítás:
20 db, 160 x 80 cm-es forgatható aluminium szerkezetes panelhez, 28 féle kétoldalas grafikázott 5 mm KÖMA táblából választhat, szerkezetenként 4 db betonkockával (egy kocka súlya kb. 15 kg).
 
Beltéri kiállítás:
28 db kétoldalas grafikázott, 200x85 cm rollup kivitelben. Mérete összecsukva 90 cm hosszú 15 cm átmérőjű henger, darabonként tokban szállítható. Mindkét kiállításunk kölcsönözhető egyben, illetve egyedi megbeszélés szerint.
 
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Tel: +36 30 145 1284, email: ars.sacra.09@gmail.com
 
Mindkét kiállítás anyagában az alábbi Szentek, Boldogok és Tiszteletreméltó személyek szerepelnek:
1. Apor Vilmos, 2. Batthyány-Strattmann László, 3. Boldog Gizella, 4. Boldog IV. Károly, 5. Boldog Özséb, 6. Brenner János, 7. Eszterházy János, 8. Kassai Vértanúk, 9. Kaszap István, 10. Márton Áron, 11. Meszlényi Zoltán, 12. Mindszenty József, 13. Romzsa Tódor, 14. Salkaházi Sára, 15. Sándor István, 16. Scheffler János, 17. Szent Albert, 18. Szent Erzsébet, 19. Szent Ferenc, 20. Szent Gellért, 21. Szent Hedvig, 22. Szent Imre, 23. Szent István, 24. Szent II. János Pál, 25. Szent Kinga, 26. Szent László, 27. Szent Margit, 28. Szent Piroska.

„Ne féljetek vágyakozni arra, hogy szentté váljatok!”
Szent II. János Pál pápa
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1242 január 27-én született Klisszán, 1270 január 18-án halt meg a Margit-szigeten.
 
Ünnepe: január 18.
 
IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária nikaiai görög herceg- nő lánya. A tatárjárás idején szülei megfogadták, hogy ha leányuk születik, Istennek ajánlják, és a dinasztiából elsőként az ország megszabadulásáért szerzetesnek adják. A tatárjárást követően Margit a veszprémi Szent Katalin-kolostorban nevelkedett, majd 1252-ben a Nyulak szigetén alapított domonkos apácakolostorba került. Két évvel később tett fogadalmat a budai rendi káptalanon megválasztott Humbert de Romans domonkos rendmester kezébe, 1261-ben pedig örök fogadalmat tett. 1270 januárjában hunyt el, 1943-ban avatta szentté XII. Piusz pápa.
 
"Oly igen édesen imádkozik vala e szent szűz minden időben, hogy/.../ leletik vala meg gyakorta a szororoktól a Szent Kereszt oltára előtt a karban. Mert Szent Margit asszony igen szeret vala imádkozni a Szent Kereszt oltára előtt, mert az időben a szakramentum, Krisztusnak szent teste fenn függ vala a Szent Kereszt oltára előtt. Vecsernye után nyugoszik vala egy keveset, és hajnalban ismét megtér vala imádságra mind miséig, és a misén veszi vala Krisztusnak szent testét nagy ájtatossággal. Veszi vala pedig Szent Margit asszony Krisztusnak szent testét tizenötször esztendeig. De mikoron a szororok Szent Margit asszonnyal együtt veszik vala Krisztusnak szent testét, Szent Margit asszony elterjeszti vala ő magát a földre, és nagy siralmakkal, szepegésekkel várja vala Krisztusnak szent testét, és úgy veszi vala ő hozzá nagy édességes ájtatossággal. Mindekutána pedig Szent Margit asszony veszi vala Krisztusnak szent testét, veszi vala egy felől a keszkenőt és tartja vala mindaddig, míg nem az egyéb szororok megkommunikálnak vala. É ezt teszi vala nagy ájtatossággal. Mikoron megkérdezik vala a szororok Szent Margit asszonyt, hogy miért tartaná ezenképpen a keszkenőt, úgymond vala Szent Margit asszony: „Azért tartom, hogy jobban láthassam Krisztusnak szent testét.”
(Szent Margit legendája. Árpád-kori legendák és Intelmek. Szentek a magyar középkorból. I. Bp. 1999. 110,125–126.)