Az Ars Sacra Alapítvány vándorkiállításán életnagyságban elevenednek meg nemzetünk példaképei, magyar szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek. A kicsiket és nagyokat egyaránt megszólító kiállítás grafikáját Kállai Nagy Kriszta készítette, az életrajzi összefoglaló Bethlenfalvy Gábor munkája. Kiállításunkon az Árpád-házi szentektől újkori történelmünkig mutatunk fel életpéldákat, amellyel nem csak hiteles embereket, de a magyar nemzet történetét is megismerhetik.
 
A kiállítás kültéri és beltéri változatban is kölcsönözhető!
 
Kültéri kiállítás:
20 db, 160 x 80 cm-es forgatható aluminium szerkezetes panelhez, 28 féle kétoldalas grafikázott 5 mm KÖMA táblából választhat, szerkezetenként 4 db betonkockával (egy kocka súlya kb. 15 kg).
 
Beltéri kiállítás:
28 db kétoldalas grafikázott, 200x85 cm rollup kivitelben. Mérete összecsukva 90 cm hosszú 15 cm átmérőjű henger, darabonként tokban szállítható. Mindkét kiállításunk kölcsönözhető egyben, illetve egyedi megbeszélés szerint.
 
Vegye fel velünk a kapcsolatot! Tel: +36 30 145 1284, email: ars.sacra.09@gmail.com
 
Mindkét kiállítás anyagában az alábbi Szentek, Boldogok és Tiszteletreméltó személyek szerepelnek:
1. Apor Vilmos, 2. Batthyány-Strattmann László, 3. Boldog Gizella, 4. Boldog IV. Károly, 5. Boldog Özséb, 6. Brenner János, 7. Eszterházy János, 8. Kassai Vértanúk, 9. Kaszap István, 10. Márton Áron, 11. Meszlényi Zoltán, 12. Mindszenty József, 13. Romzsa Tódor, 14. Salkaházi Sára, 15. Sándor István, 16. Scheffler János, 17. Szent Albert, 18. Szent Erzsébet, 19. Szent Ferenc, 20. Szent Gellért, 21. Szent Hedvig, 22. Szent Imre, 23. Szent István, 24. Szent II. János Pál, 25. Szent Kinga, 26. Szent László, 27. Szent Margit, 28. Szent Piroska.

„Ne féljetek vágyakozni arra, hogy szentté váljatok!”
Szent II. János Pál pápa
 
FOR ENGLISH VERSION, CLICK HERE!

1207-ben született valószínűleg Sárospatakon, 1231. november 17-én halt meg Marburgban.
 
Ünnepe: november 19.
 
II. András magyar király és Merániai Gertrúd legidősebb lánya. Négyévesen eljegyzik Hermann türingiai tartománygróf fiával, az ugyancsak szent életű Lajossal. 1221-én kötnek házasságot, ám 1227-ben a Szentföld felé utazó Lajos meghal. Az életét a szegények és betegek segítésének szentelő Erzsébet alig négy évvel később hunyt el. 1235-ben avatták szentté. Tisztelete az egész világon elterjedt.
 
"Midőn Erzsébet fölemelte szemét, hiszen a templom bejáratánál mindig a keresztre szokott nézni, és mikor meglátta a Megfeszítettet mezítelenül, szögekkel átütve és töviskoronával a fején, bűnbánóan magába szállt. /.../ Átérezte a szenvedést s ájultan esett össze.
Egy napon, mikor szentmisén vett részt, Erzsébetet, a királyleányt – amint kissé félrehúzódva, elmerülten szemlélte a kedves, szeretett férfit –, magával ragadta a földi szerelem édessége. /.../ Midőn a pap felmutatta az Úr testét, Szent Erzsébet felpillantva azt látta, hogy a keresztre feszített Krisztus vércseppeket hullat a pap kezére. Megrémült a látomástól, belátta bűnét, s mint Magdolna, könnyezve borult Jézus lábához, szája a földhöz ért, gondolata pedig Istenhez, így maradt egészen ebédig, senki sem merte megszólítani vagy hívni őt…
Hat óra tájban hozták neki a tiszteletreméltó szentségeket, a mi Urunk, Jézus Krisztus testét és vérét, amit teljes hitével és minden áhítatával óhajtott. Hogy milyen őszinte szeretettel, tiszta lélekkel, mekkora szívbéli kívánsággal és lelki örömmel vette magához akkor ezt az édes örök táplálékot, úgy vélem, csak az tudná elmondani, akit arra méltatott, hogy maga mellé vegye útitársul és vezetőül ama útra, amelyen haladt."
(Dietrich von Apolda: Szent Erzsébet élete. Ford. Bellus Ibolya. Legendák és csodák (13–16. század). Szentek a magyar középkorból II. Bp. 2001. 25-26, 37, 76)