ARS SACRA

ARS SACRA


			2024. szeptember 14-22.	„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)
				„Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)
			Ars Sacra Fesztivál • séták • hírek • média • vers • kapcsolat		hu • en


	Babits Mihály: Zsoltár férfihangra Consolatio mystica. Tudod hogy érted történnek mindenek – mit busulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs Madárka tolla se hull ki, – ég se zeng, – föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek; – s korok történetét szerezte meséskönyvedül, – s napba mártotta ecsetét, hogy kifesse lelkedet. Kinek színezte a hajnalt, az alkonyt, az emberek arcát? Mind teneked! És kinek kevert sorsokat és örömet és bánatot, hogy gazdag legyen a lelked? És kinek adott annyi bús szerelmeket, szerelmek bűnét és gyászát? s hogy bűn és gyász egysúlyu legyen, eleve elosztott számodra szépen derüt és borút, sorsot és véletlent, világ nyomorát, ínséget, háborút, mindent a lelkedre mért öltöny gyanánt: úgy van! eónok zúgtak, tengerek száradtak, hogy a lelked: legyen császárok vétkeztek, seregek törtek, hogy megkapd azt a bút, amit meg kellett kapnod, és világok vihara fútt a te bűnös lelkedért! Mert ne gondold hogy annyi vagy, amennyi látszol magadnak, mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod tükörében magadat, és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak, és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt az adamant rudakat.


	Szeretnék énekelni Néked Füle Lajos verse Szeretnék énekelni Néked, Uram, nyisd meg ajkamat, hogy szent legyen mindig az ének, amely szívemből felfakad. Hadd zengjem, el, hogy százszor áldott keresztednél ki megpihen, hadd zengjem el, hogy megtalált ott s békére lelt az én szívem. Szeretném énekelni másnak hogy Néked énekelni jó, hogy életünk bús lázadás csak, míg el nem ér az égi Szó. Azt zengeni, a Szót a Szódat, mely életet adott nekem! Szeretnék énekelni Rólad halálig engedelmesen. Szeretnék énekelni Néked folyton, ameddig itt leszek, szeretnék hangot adni, szépet, mikor lelkemhez ér Kezed.


			Eucharistia Babits Mihály verse Az Úr nem ment el, itt maradt. Őbelőle táplálkozunk. Óh különös, szent, nagy titok! Az Istent esszük, mint az ős törzsek borzongó lagzikon ették-itták királyaik húsát-vérét, hogy óriás halott királyok ereje szállna mellükbe – de a mi királyunk, Krisztus, nem halott! A mi királyunk eleven! A gyenge bárány nem totem. A Megváltó nem törzsvezér. Ereje több, ereje más: ő óriásabb óriás! ki két karjával általér minden családot s törzseket. Egyik karja az igazság, másik karja a Szeretet... Mit ér nekünk a Test, a Vér, ha szellemében szellemünk nem részes és úgy vesszük Őt magunkhoz, mint ama vadak a tetemet vagy totemet? Áradj belénk hát, óh örök igazság és szent szeretet! Oldozd meg a bilincseket amikkel törzs és vér leköt, hogy szellem és ne hús tegyen magyarrá, s nőjünk ég felé, testvér-népek közt, mint a fák, kiket mennyből táplál a Nap.


	Mi kék az ég! Petőfi Sándor verse Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld föld felett, kék ég alatt a Hangos pacsírta fütyörész: Dalával a napot kicsalta, A nap rá gyönyörködve néz. Mi kék Az ég! Mi zöld A föld! Zöld a föld, kék az ég, tavasz van... És én oly sült bolond vagyok, Hogy idebenn a szűk szobában Kadenciákat faragok!


			Május Radnóti Miklós verse Szirom borzong a fán, lehull; fehérlő illatokkal alkonyul. A hegyről hűvös éj csorog, lépkednek benne lombos fasorok. Megbú a fázós kis meleg, vadgesztenyék gyertyái fénylenek.


	Tavaszi kezdés Szent-Gály Kata verse A frissen ásott föld szaga, s az összetöppedő levél fanyarkás, tompa illata, kis pernyefüst, és mindenütt virág az ágakon köszönt ma rám a domb felől, s míg nagyra tárom ablakom, átjár a fény kívül-belül, s hogy élni jó: tudom!


			Az új Tamás Vas István verse És a Tizenkettő között vala egy, Akit Tamásnak, a Kettősnek hívtanak, És mikor azt mondta Jézus: „Ahova én megyek, Ott legyetek ti is – tudjátok az utat”, Így felelt: „Hová mégy, nem tudhatjuk, Uram. Mi módon tudhatjuk, hogy az út merre van?” És monda Jézus a Kettősnek, a szegénynek: „Én vagyok az út, az igazság, az élet.” És majdan, mikor a feltámadás Után a tanítványok újra látták, Nem volt közöttük a szegény Tamás, Csak hallotta a test feltámadását. És mondták akkor neki: „Mi láttuk az Urat.” S ő felelé: „Ha kezén a szögverte sebet Az én szemem nem maga látja, Ha be nem bocsátom az ujjaimat A vérező oldalába, Ha hozzá nem érhetek, Ha hét sebét meg nem tapintja kezem – én nem hiszem, én nem hiszem. És nyolc nap múlva együtt ültek tizenketten, És közöttük Tamás, a Kettős, a hitetlen. És a zárt ajtón Jézus belépett És szólt hozzájuk: „Békesség tinéktek!” És monda Tamásnak: „Hozd ide ujjadat, Bocsásd oldalamba, érintsd meg te magad, A szögeknek helyét szemeddel nézheted, Elhoztam kezemet, hozd ide kezedet, Sóvárgó kezedet mártsd meg hét sebemben, Légy immár hívő ne légy hitetlen.” És szólala Tamás: „Megjelentél nekem, Te vagy az én Uram, te az én Istenem!” „Mivel láttál engem, hiszed, hogy én vagyok: Akik nem látnak és hisznek, azok a boldogok” – Felelte Jézus Tamásnak.

14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33

Online program feltöltés • Alapítvány • Letöltések • Beszámolók • Film • Archívum • Partnerek • Támogatók • Adatvédelem