Gyürei Református Templom, mint Árokháty Béla emlékhely
4813 Gyüre, Árpád utca 24.
GPS: É48,103005 K22,16182
telefon: (20) 886 4580
kapcsolat: Sebestyén Zoltán, (20) 886 4580, arokhatybela75gmail.com, facebook.com/gyureiegyhazkozseg.gyure

Az európai igényt és színvonalat hirdette meg Árokháty Béla, aki művészi és tudományos felkészültség tekintetében elsőként emelkedett fel a magyar református lelkészek közül az egyházzenei magaskultúra élvonalába. Az egyháznak ma is van tanulnivalója az ő szellemi örökségéből és életének példájából.

Árokháty Béla annyiban új és egyedüli jelenség a magyar református zenei életben, hogy ő volt az első lelkész, aki teológiai tanulmányaival párhuzamosan teljes értékű, európai színvonalú zenei szakképzettséget szerzett, és ezt a szakképzettségét korszerű és nagy távlatú, egyháza történetének zenei területén új korszakot nyitó, sokoldalú tanító és szervező tevékenységben igyekezett sok közöny, sok értetlenség és ellenállás közepette gyümölcsöztetni. A református egyház első és egyetlen magasfokú művészi és tudományos zenei szakképzettséggel rendelkező lelkésze legsajátosabb hivatását holtáiglan csak mellék-foglalkozásként gyakorolhatta. Ebben a sziszifuszi munkában égett el az élete, őrlődött fel 52 éves korára minden energiája. Mindezekben a fáradozásaiban, főleg kiadványai létrejöttében emberileg és szakmailag egyaránt sokat jelentett számára Karácsony Sándor és Zalánfy Aladár barátsága és segítsége. Kodály Zoltán pedig elsősorban Árokháty ösztönzésére kezdett érdeklődni a genfi zsoltárok iránt; ilyen módon a nagy mester szépszámú énekkari zsoltárkompozíciója is közvetve Árokhátynak köszönheti létrejöttét. Ilyen értelmű nyilatkozatot nekem is volt alkalmam magától Kodálytól hallani. A növényvilághoz hasonlóan az emberi művelődés területén is minden talaj létrehozza a maga sajátos tenyészetét, és minden tenyészet a maga talajának adottságai, lehetőségei szerint alakul ki. A magyar református egyházi éneklés és zene a maga, ha nem is egészen sivatagi, de legalábbis szikes talajában idáig csak itt-ott hozott létre valamelyes összefüggő vegetációt, vagy egy-egy magányos személyben kibontakozott, elszigetelt virágokat. A valaha dús és egészséges kulturális aljnövényzet, a gyülekezeti népéneklés a gondozatlanság vagy az elhibázott vezetés hatására elformátlanodott; a tartós sikert nélkülöző szórványos felemelési kísérletekből nem alakulhatott ki európai igény és színvonal. Ezt az európai igényt és színvonalat hirdette meg a XX. század első felében Árokháty Béla, aki művészi és tudományos felkészültség tekintetében négyszáz esztendő alatt elsőül emelkedett fel a magyar református lelkészek közül az egyházzenei magaskultúra élvonalába. Az egyháznak ma is van és még sokáig lesz tanulnivalója az ő szellemi örökségéből és életének példájából. Kompozícióinak túlnyomó része elkallódhatott, nagyobb lélegzetű tudományos művei életének kényszerű szétforgácsolódása miatt meg sem íródhattak; műveiben és tanításainak közvetlen hatásában mérhető öröksége szerénynek látszhatik. Mégis egyike ő a hazai református zenei tudat és zenei élet történelmi jelentőségű ébresztőinek. Neve méltán foglal helyet a zsoltárfordító Molnár Albert és a kórusszervező Maróthi György társaságában.