Napút Művészeti Akadémia
1089 Budapest, Bláthy Ottó utca 41.
telefon: (70) 386 6064
kapcsolat: Hódosi Helga, (70) 386 6064, naputasokgmail.com, www.naputasok.hu

A Napút Művészeti Akadémia 2007 óta működő antropozófiai szemléletű képzőművészeti iskola és alkotó közösség. Döbröntei Zoltán festőművész vezetésével egy kisebb társulat jelenleg arra tesz kísérletet budapesti kollektív műtermükben, hogy keresztény témákat új művészi szemlélettel dolgozzanak fel.

Az Akadémiát Döbröntei Zoltán festőművész alapította, az általa vezetett társulat azon dolgozik, hogy a modern alkotási folyamat keresztény szemléletű metódusát kifejlessze. Korszerű, de spirituális ábrázolásra törekednek. Alkotó munkájukat úgy hangolják össze, az ihlettől a katarzisig, hogy közben az egyéniség ne vesszen el. Megértjük, hogy az Ige testté lett - de a művészet elöljárhat annak a tapasztalásában, hogy a test ismét Igévé akar válni. Valljuk, hogy az ember fejlődése meghatározott képeket igényel, s e képeket meghatározott helyeken kell felállítani a világban. Ott van szükség rájuk, ahol az ember határokat lép át. Kórházakban, ahol a betegség egészséggé változik, templomokban, ahol a hétköznapi tudat magasabb tudattá alakul, bankokban, ahol a gondolat, az ötlet gyakorlati megvalósító erővel társul. Képek köthetik össze egyéni voltunkat a közös népszellemmel, s minden ember személyes megváltójával, a Krisztussal. Az átalakulás képei nélkül eltévedünk az életben. „Korunk művészete már a xx. század óta az előtt a nagyszerű kihívás előtt áll,  hogy az alkotás folyamatába tudatosan illessze a szellemi világ inspirációit.  A művészetet mindig is a szellemi termékenyítette meg, s ezt ma már éber tudattal,  egyedi szellemi énünk világos akaratából kell művelnünk. Szükséges tehát,  hogy individuális jelenlétünk erősödjön az alkotásban. Mindebből komoly kérdések adódnak a gyakorlatban.  Maga az alkotás folyamata nem nyomorodik-e meg a gondolatok súlya alatt?  Nem szikkad-e ki az alkotás forrása, ha a szellemi Nap világossága élni akar benne?  Összeegyeztethető-e a szellemi tudatosság és a művészi alkotás?  S, ha mégis kapcsolatra lépnek, mindenképpen absztrakttá és intellektuálissá kell-e válnia a művészetnek?  Avagy bele kell törődni, hogy a jövő művészete többé már nem tudja hírül adni a közös szellemi világot, csupán a fej józan gondolatait közvetítheti? Egyáltalán ábrázolhatók-e a szellemi belátás tényei, a szellemi világ lényei és folyamatai?  Vagy meg kell maradnunk a művészetben az érzéki fizikai képeknél és lelki benyomásoknál?  Lehet-e olyan organikus művészetünk, amely érzékletesen jeleníti meg az érzékfölöttit?  Alkothatunk-e a spirituális realizmus jegyében? Mindezen kérdések veleje természetesen az, hogy konkrétan létezik-e a szellem, a szellemi világ,  vagy csupán a lélek tevékenységét értjük szellem alatt ? Ezen fordul meg minden!  A művészet válaszúthoz érkezett. „ (Döbröntei Zoltán, 2018.)