Pestszentimrei Közösségi Ház Klubgaléria
1188 Budapest, Vasút utca 48.
GPS: É47,404402 K19,1860
telefon: (01) 291 9202
kapcsolat: Ódor Katalin, (1) 292 9202, pikhazpikhaz.hu, www.pikhaz.hu

2017. szeptember 13-án 18 óra Ugray György szobrászművész (1908-1971) "Erdélytől a Vatikánig" c.emlékkiállításának megnyitója. Köszöntőt mond Szarvas Attila alpolgármester.A kiállítást megnyitja Garami Gréta művészettörténész, kurátor.Közreműködik:Draskóczy Zoltán gitárművész és Vass Gergely.

Ugray György 1908-ban született az erdélyi Kis-Küküllő vármegyében, Dicsőszentmártonban. Diákéveit Marosvásárhelyen töltötte, de tanulmányait nem tudta befejezni: állatorvos édesapja 1920-ban szívrohamban meghalt, így tizenhárom éves korától neki kellett eltartania édesanyját és hét testvérét. Tironisz műasztalos műhelyébe állt be inasnak, majd 1926-ban Budapesten, a Ganz-gyárban próbált szerencsét, hogy felvételizhessen az Iparművészeti Főiskolára. Az egyetem alatt pincékben lakott és népkonyhán élt, de minden fizikai munkát elvállalt, hogy papírt és szenet tudjon venni a rajzoláshoz. Később a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte, Bory Jenő tanítványa, majd tanársegédje lett. Tehetségére már diákkorában felfigyeltek, az 1937-es párizsi világkiállításra például ő tervezhette meg Budapest két plakátját. Növendékként 1940-ben állami ösztöndíjat kapott a római magyar akadémiára, ahol nemcsak elsajátította a mediterrán tradíciók formanyel-vét, hanem felhívta magára az olasz műértő közönség figyelmét is. Rómába már (szintén képzőművész) feleségével, Bervanger Magdolnával együtt érkezett, első két gyermekük Olaszországban született meg. Itt mintázta meg a Collegium Hungaricum alapítója, Fraknói Vilmos szobrát, valamint Bolyai Farkas alakját is, amelyet a római egyetemnek ajánlott fel. Mikor az ösztöndíja lejárt, egy gazdag palestrinai birtokos hívta meg otthonába. Torresinában több nagy méretű szobrot is készített, itt születtek meg Flora, Primavera, Madonna gyermekével, valamint Szent István című alkotásai. Itáliában számos sikeres kiállítása volt és több szobrát is megvásárolták, ennek ellenére 1943-ban családjával együtt visszatért Magyarországra, ami rossz döntésnek bizonyult: rögtön behívták katonának és kivezényelték a frontra. Békeszeretete és humanizmusa miatt számára a katonaság tragikus volt, nem volt képes ölni még a hazájáért sem. Csapatával együtt hamar elfogták, majd közel négy évet töltött szovjet hadifogságban. Ebben az időszakban is alkotott, fogolytársaiban tartotta a lelket, gyermekeinek és feleségének rendszeresen írt leveleket. Derűs jellemét, életigenlését jól mutatja, hogy amikor 1948-ban gyalogosan hazaérkezett Magyarországra, szeretteinek ajándékokat adott: egy lezuhant repülőgép ablakaiból készített gyerekjátékokat és használati tárgyakat. A hadifogság után két évig betegeskedett. Az ötvenes években értelmiségi és nemesi származása miatt nem kapott megrendeléseket, így mintakészítő asztalosként helyezkedett el a Fémáru és Szerszámgépgyárban. Pályájának a Kádár-korszak sem kedvezett, kénytelen volt asztalos munkákat, kisebb megbízásokat teljesíteni, hogy négy gyerekét eltartsa. Az Egri csillagokból készült filmhez például ő készítette a megölt török katonák alakjait, a budapesti vidámpark barlangva-sútjához János vitéz-figurát és lovas huszárt mintázott, és restaurálta a Néprajzi Múzeum tetején álló szobrok egyikét is. Tehetsége sokszínű volt: verseket írt, zenét szerzett, saját mandolint készített, és remek táncos volt. Utóbbi bizonyítéka, hogy a Torockói menyasszonyok című filmben Jávor Pál helyett az ő lábai járták a csűrdöngölőt. Később domborművekre kapott megbízást és kisebb plaketteket is készített. Néhány köztéri alkotása a mai napig látható: a Vörösvári úti iskola számára 1959-ben alkotta meg Czabán Samu emlékművét, 1966-ban pedig domborműveket készített a Szeged-Újvárosi gyógyszertár és a Frankel Leó Művelődési Ház számára. Almásfüzitőn, egy óvoda falán játékos, kecskegidát és szamarat ábrázoló domborműve látható, Budaörsön pedig, a Rózsák kertjében áll a Lantos nő című kőszobra. Tizenöt alakos, fából készült Dózsa-domborművét a Műcsarnokban állították ki 1968-ban, emellett ugyancsak fába faragott egy ötméteres, az 1919-es forradalmat ábrázoló alkotást is. Kőmíves Kelemen balladáját már nem tudta befejezni, 1971-ben súlyos betegség után elhunyt.