Budapest Music Center
1093 Budapest, Mátyás utca 8.

Joseph Haydn: Die Sieben letzten Worte unseres Erlösers am Kreuze Megváltónk hét utolsó szava a kereszten Regisztráció az info@bmc.hu oldalon

Introduzione Bevezetés Sonata I. Pater, dimitte illis, quia nesciunt, quid faciunt. Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit tesznek. Sonata II. Hodie mecum eris in Paradiso. Ma velem leszel a paradicsomban. Sonata III. Mulier, ecce filius tuus. Asszony, íme a te fiad. Sonata IV. Deus meus, Deus meus, ut quid dereliquisti me? Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Sonata V. Sitio. Szomjazom. Sonata VI. Consummatum est. Beteljesedett. Sonata VII. In manus tuas, Domine, commendo spiritum meum. Uram, kezedbe ajánlom lelkemet. Il Terremoto. A földrengés. Az európai zenetörténet fő vonulatát kezdettől fogva olyan zenék alkották, amelyek valamely világi vagy liturgikus aktusba ágyazva szólaltak meg. A pusztán önmagáért hallgatott zene a polgári hangverseny intézményének megjelenéséig vékony szál a korábbi századok zenéjében. A Megváltó hét utolsó szava szakrális, de nem liturgikus alkotás, hiszen egyházi megrendelésre készült (1785), ám nem valamely szigorúan rögzített rítus részese. A távoli Spanyolhonból érkezett megrendelés a húsvéti szertartás egy helyi változatához kapcsolódott: Haydnnak a latin Evangéliumokból vett utolsó „szavaihoz” (valójában mondataihoz) kellett egyenként tíz percnyi lassú meditációs zenét komponálnia. Az elsötétített és lezárt térben a pap egy-egy mondatot olvasott fel a Vulgatából és rövid kommentárt fűzött hozzájuk, majd az oltárnál néma imába fogott. Ennek az imának csendjét szólaltatta meg Haydn hét tétele, melyeket a passió hangját megütő bevezetés előz meg, és a Krisztus halálát követő földrengés ábrázolása rekeszt be. Ez utóbbit kivéve semmiféle törekvést nem találni a szenvedéstörténet mozzanatainak képi megjelenítésére; ez a zene nem kifelé mutatkozik meg, hanem mintegy befelé szól és nem tolakszik a hallgató képzetei elé. Hangfestés vagy érzelmesség helyett a meditáció médiumát a szonátaforma elvont szerkezete nyújtja. És bár a szövegek semmiféle kontraszthatást nem tettek lehetővé Haydn számára, a hét, egymást követő lassú zene egyetlen pillanatra sem válik egyhangúvá. A szöveg feletti meditáció ellentmond a zene megszövegezésének, Haydn néhány évvel később mégis énekszólamokkal látta el eredetileg csakis zenekarra komponált művét. Ezzel a műfaj nélküli darabot a passióoratórium műfajához közelítette, egyben utat nyitva kései nagy világi oratóriumai előtt. Hogy a művet a zenei világ akkoriban nagyobb becsben tartotta, mint ma, azt az átiratok száma tanúsítja. A ma felhangzó zongoraletét ugyan ismeretlen kéztől való, de arról Haydn elismerően nyilatkozott; újonnan először a budapesti Könemann kiadó jelentette meg néhány éve. (Dolinszky Miklós)