Richter János Hangverseny- és Konferenciaterem
9021 Győr, Aradi vértanúk útja 16.
telefon: (96) 312 452
kapcsolat: gyeleveltar.hu

A Győri Filharmonikus Zenekar és a Győri Egyházmegyei Levéltár közös kiállítása, ahol megtekinthető a neves zeneszerző összes műve. Megnyitja: Dr. Lukácsi Zoltán kanonok, a Győri Hittudományi Főiskola rektora. Kurátora: Farkas Zoltán zenetörténész. Megtekinthető 2016. október 24-ig.

A Győri Filharmonikus Zenekar és a Győri Egyházmegyei Levéltár tisztelettel meghívja 2016. szeptember 19-én 17.00 órára Istvánffy Benedek - A 18. század magyar géniusza című kiállításának megnyitójára. A kiállítást megnyitja: Dr. Lukácsi Zoltán székesegyházi kanonok, a Győri Hittudományi Főiskola rektora. A megnyitón elhangzik Istvánffy Benedek G. J. Werner Missa Coena Domini miséjéhez írott Gloria-tétele. Közreműködik a Palestrina-kórus és a Győri Filharmonikus Zenekar. A kiállítás kurátora: Farkas Zoltán zenetörténész. A tárlaton először együtt tekinthető meg a neves zeneszerző összes ismert művének kottája. A kiállítás 2016. október 24-ig látogatható a Richter János Hangverseny- és Konferenciateremben (9021 Győr Aradi vértanúk útja 16.). Istvánffy Benedek 1733-ban született Szentmártonban (Pannonhalma), ahol apja, Istvánffy József (1703–1771) a bencés apátság orgonistája és a hangszeres zene tanára volt. Alapvető zenei ismereteit tőle szerezhette. Tanulmányairól nincsenek adataink, de nyilvánvaló kapcsolata a kismartoni Esterházy-udvar zenei életével meghatározó lehetett számára. 1757-ben Sopronhorpácson gróf Széchényi László, 1758-tól Nagycenken Széchényi Antal házi orgonistája. 1764-ben jött először Győrbe, hogy a székesegyházi karnagyi állásra jelentkezzen. 1766-ban kezdte meg munkáját Győrben mint orgonista, karnagy és zenei igazgató. Zenekarával nemcsak a székesegyház és más templomok liturgikus eseményein, hanem nagyobb ünnepeken a kármelitáknál, ferenceseknél és a jezsuitáknál is közreműködött. A rend 1773-as feloszlatása után 3 évig ő vezette a jezsuita templom kórusát és zenekarát is. Kottamásolataival és saját műveivel is gyarapította a zenekar repertoárját: Zichy Ferenc püspök 1774. augusztus 15-ei aranymiséjére írta a nagyszabású Szent Dorottya-misét. 1778. október 25-én hunyt el Győrben. Istvánffy Benedeknek 12 saját szerzeményét ismerjük, melyek Győrben, Sopronban, Kismartonban és Veszprémben maradtak fenn. A győri székesegyházi kottatárban 144 mű található az ő kézírásával, köztük 8 saját műve: két ünnepi miséje, a Messa Sanctificabis annum quinquagesimum vel S. Dorotheae és a Messa dedicata al patriarcha Santo Benedetto, egy Mária-antifóna (Alma Redemptoris), két himnusz Szent József és Péter–Pál apostolok ünnepére (Te Joseph celebrent, Decora lux aeternitatis), egy karácsonyi offertórium (Jam virga Jesse florescit), egy Rorate coeli és egy Gloria-tétel Gregor Joseph Werner egy általa másolt miséjéhez. A soproni városplébánián egy húsvéti (Adeste triumphate) és egy pünkösdi (Veni Sancte Spiritus) offertóriuma maradt fenn. A kismartoni dóm kottatárában 1999-ben került elő két műve (Offertorium de Sancta Cruce, Offertorium de Beata Virgine Maria). Veszprémben a győri Rorate coeli másolata található. Legalább hat további, elveszett művéről tudósít Anton Richter 1833-as kottajegyzéke. Istvánffy Haydn kortársa, de életpályája az érett klasszika kibontakozása előtt már lezárult. Haydn géniuszával egyetlen kortársa sem versenyezhetett, de ha a kor komponistáinak másodvonalához mérjük Istvánffyt, ahová pl. Albrechtsberger vagy Michael Haydn tartozik, az összehasonlás már sokkal kedvezőbb. Noha ő nem válhatott széles körben ismert, nagy hatású mesterré, Albrechtsbergerhez invenciózus, gazdag harmóniai nyelve, Michael Haydnhoz pedig az ellenpontban való jártassága és tévedhetetlen liturgikus érzéke hasonlítja. Ha pedig az előtte járó generációk mestereinek termésével vetjük össze műveit – pl. az Esterházy-udvar zenészével, Wernerével, akitől maga is számos technikát tanult – a természetes zenei érzék sok esetben Istvánffy javára billenti az összehasonlítás mérlegét. A kor magyarországi komponistái közül nem akadt párja az egyházi zeneszerzésben. Művei csaknem teljesen mentesek a kompozíciós ügyetlenségtől. Formaérzéke tévedhetetlen, s alkotásaiból még az egyéni hang sem hiányzik. Zenei nyelvébe beépítette a kor itáliai operaszerzőinek (Galuppi, Hasse, Conforto) dallamosságát is. A kor stílusának átmeneti jellegét még javára is fordította: ebből ered zenéjének üde frissessége. A 18. század magyar zeneéletének a kor Európájához való felzárkózás volt a legfontosabb feladata, s Istvánffy példásan beteljesítette ezt a feladatot.