Magdolna-torony
1014 Budapest, Kapisztrán tér

Dr. Fábry Kornél atya fotókiállítása. "Igyekszem meglátni a szépet, és közkinccsé téve széppé tenni mások napját is." "Szeretem más szemmel látni a világot: olyan perspektívákból, amely esetleg mások figyelmét elkerüli. Az absztrakt áll hozzám legközelebb, mely számomra a valóság másik arca."

1972. október 22-én születtem Budapesten, ötgyermekes katolikus családba negyedikként. Édesapám hobbiszinten fotózott, tőle tanultam meg a fénymérés csínját-bínját. Tízéves koromban kaptam első Zenit típusú fényképezőgépem. Egyszerűen használható gyerekgép volt. Zömmel fekete-fehér képeket készítettem – ennek főként anyagi okai voltak. Szerettem embereket fotózni, családtagokat, ismerősöket. Kezdeti lelkesedésem a gimnázium idején változott meg, ekkortól tíz éven át nem fotóztam. Úgy gondoltam, inkább a szememmel rögzítek, ami fontos és szép, azt az emlékeimben őrzöm. Ez a tízéves periódus csak egy-egy egzotikusabb utazás során szakadt meg, ahol diára és színes papírképre fényképeztem, gondolván, hogy oda biztos nem fogok még egyszer eljutni (Fülöp-szigetek: 1995; USA: 1999.). A fotózásnak új teret adott a digitális fényképezés lehetősége. 2003-ban kerültem már papként Rómába, ahol úgy gondoltam, nem maradhat emlék nélkül az ott töltött idő, így befektettem első digitális gépembe, egy kompakt Sony P–92-be. 15 000 kép után már szűkösnek éreztem a kis fényképezőgép nyújtotta lehetőségeket, és váltottam: tükörreflexes, cserélhető objektíves Canon 350D-t vettem, bár ismertem a szlogent: „attól még, hogy valaki vesz egy Canont, attól még nem válik fotóssá, csak Canon-tulajdonossá…” Nagyon sokat tanultam a www.fotozz.hu oldal tagjaitól, ahová 200 képem került fel bírálatra kornelsoma felhasználói néven. Ezúton is köszönöm az ott kapott segítő kritikákat! Témában mindenevő vagyok. Szeretem más szemmel látni a világot: olyan perspektívákból, amely esetleg mások figyelmét elkerüli. Az absztrakt áll hozzám legközelebb, mely számomra a valóság másik arca. Fotóim szerepeltek kiállításokon, versenyeken különösebb eredmények nélkül, de talán sokak örömére. Nagyon szívesen tettem eleget Varga László atya kérésének, hogy lelkigyakorlatos könyveit fotókkal illusztráljam. Még nagyobb öröm számomra, hogy néhány képemre Isten szavait írták, és kis igekártyákon ezek hírvivői lettek. Remélem, sokakhoz eljut szeretet-üzenete. Mottóm: igyekszem meglátni a szépet, és közkinccsé téve széppé tenni mások napját is.