ARS SACRA
2024. szeptember 14-22. „Az igazság békét teremt” (Iz 32,17)
Ars Sacra Fesztivál  •  séták  •  hírek  •  média  •  vers  •  kapcsolat huen

Ars Sacra Debreceniensis

Ars Sacra Fesztivál | 2015 | #kiállítás
2015. szeptember 19-20. | 10:00-18:00 óra
2015. szeptember 22-27. | 10:00-18:00 óra
Várkert Bazár – Déli Palota 3a., I. emelet
1013 Budapest, Ybl Miklós tér 6. | térkép
A kiállítás a katolikusok Debrecenbe történt visszatérésének 300-ik évfordulója alkalmából meghirdetett Emlékév keretében Debrecenben megrendezett Ars Sacra Debreceniensis anyagából mutat be válogatást. A közel száz munka három egységre tagolódik: liturgikus tárgyakra; keresztény tematikájú szakrális alkotásokra; valamint nem keresztény ikonográfiájú szakrális művekre.
A kiállításban a katolikus mellett más felekezeti identitásból született műalkotások is jelen vannak, utalva a debreceni egyházak hitbéli és történetükből következő találkozási pontjaira.

 
2015. szeptember 25. péntek | 16:00 óra
Könyvbemutató

Katolikusok Debrecenben 1715-2015 c. kötet bemutatása.
(Szerk.: Takács József, Kiadja: Debrecen-Nyíregyházi Római Katolikus Egyházmegyei Levéltár és Könyvtár)
 
A debreceni emlékévről mesél: Keresztesné Várhelyi Ilona irodalmi muzeológus, az Emlékév koordinátora
A kötetet bemutatja: Barta János professzor emeritus
A szerkesztő megjegyzései: Takács József, könyvtárigazgató
 
2015. szeptember 25. péntek | 17:00 óra
Szentek a kortárs művészetben

Az Ars Sacra Fesztivál idei mottója "Szentek legyetek 1Pt 1,16", és ennek apropóján szerveztünk ezt a beszélgetést, amiben szó lesz irodalomról, zenéről, képzőművészetről és nem utolsósorban vallásról.

Beszélgetőtársak: Jelenits István piarista szerzetes, tanár, Kránitz Mihály teológus professzor, Nagy Márta egyetemi docens.
Moderátor Bódi Mátyás
További képek
Makoldy Sándor A Váci csoda
Szentek a kortárs művészetben
2015. szeptember 25.
Budapest, 1. kerület
#előadás
"Egy hittérítő nővér Kínában" emlékezete
2015. szeptember 19.
Budapest, 1. kerület
#kiállítás
Koller Galéria az Ars Sacra Fesztiválon
2015. szeptember 19.
Budapest, 1. kerület
#kiállítás
Négykezes orgona és ének koncert a Batthyány téri Szent Anna templomban
2015. szeptember 23.
Budapest, 1. kerület
#zene
Kiállítás Matló Éva faliképeiből
2015. szeptember 20.
Budapest, 1. kerület
#kiállítás
Szakrális séta a Vízivárosban
2015. szeptember 25.
Budapest, 1. kerület
#séta

BESZÁMOLÓ

Ars Sacra Debreceniensis
 
Kiállítás megnyitó, Várkert Bazár, 2015. szeptember 10.
 
Főtisztelendő Püspök úr, tisztelt Igazgató úr, kedves kiállító Művészek, Hölgyeim és Uraim!
Ez a kiállítás a katolikusok Debrecenbe történt visszatérésének a háromszázadik évfordulója alkalmából meghirdetett Emlékévhez kapcsolódóan került fölállításra.
Debrecen város nevének szinonimájaként jegyzik a kálvinista Róma szóösszetételt. Pedig a pápista jelenlét sem kevésbé erős a cívis városban és a történelem menetéből következően meg is előzi a protestánst. Templomok állottak már az Árpádok alatt nemcsak Debrecen városában, hanem a környék falvaiban is, Bánkon, Ebesen, Fancsikán, Halápon, Zelemére, Guthon, monostorok Ohaton, Zámon, Szalókfalván és máshol. Debrecenben a ferencesek és a dominikánusok tartottak fönn kolostorokat. A városban szentegyháza működött Szent Miklósnak, Szent Erzsébetnek és Szent Lászlónak is. Utóbbit azért sem érdektelen szóba hozni, mert a debreceni katolikusok Szent László egyházmegyéjéhez, a Váradihoz tartoztak. Az egyházi élet a Szent András-templomban összpontosult, mely a XIII. században egy korábbi alapjaira épült. Ennek az istenházának a méretei meghaladták a régi váradi székesegyházét, ami jelzi a debreceni katolikusok nagy jelentőségét. A kultikus építmények, a papi névjegyzékek, az egyház által fönntartott iskolák, a Szent Erzsébet-templomhoz tartozó ispotály mind arról tanúskodnak, hogy a katolikusok egyházi élete virágzott a városban.
 
A kálvinista tanok a XVI. század közepétől kezdtek terjedni Debrecenben, aminek következtében a katolikus vallásgyakorlás fokozatosan visszaszorult, de meg nem szűnt. Erre utal többek között az erdélyi vallásügyi törvények azon rendelkezése, amelyik megtiltja, hogy katolikus papok bemenjenek a városba, még ha beteghez, kereszteléshez, vagy végtisztesség megadásához hívnák is őket. A katolikusok és a reformátusok közötti hitszakadás – az új eszmék terjesztésében jeleskedő prédikátor –, Kálmáncsehi Sánta Márton fellépésével következett be. Kálmáncsehi hittérítő tevékenységének részeként az oltárokkal együtt eltávolíttatta a templomokból a liturgia közvetlen eszközeit, a szent képeket és az egyházi viseleteket egyaránt.
Szimbolikusnak tekinthető, hogy a katolikusok 1715. évi 108. tc. által történő visszatérésének 300-ik évfordulóján éppen a hitszónok által megsemmisülésre ítélt egyházművészeti tárgyakat magába foglaló kiállítás került fölállításra.

 

Tisztelt Jelenlévők!
A kiállítás, amelynek a tárgyai között állunk az Ars Sacra címet kapta. Értelmezzük ezt a napjainkra oly divatossá vált fogalmat segítségül véve Dávid Katalinnak, az MMA folyóiratában tavaly megjelent tanulmányát.
A Leviták Könyvének 11,44-ik szakaszában így szól az Úr: Én az Úr vagyok, a ti istenetek. Ti megszentelődtetek, szentté lettetek, mivel én szent vagyok. A legfőbb Sacrum tehát maga az Isten. Ugyanakkor a kinyilatkoztatásból az is kiolvasható, hogy szent, szakrális az is, ami megszentelődött, vagyis részesedik az isteniből.
A teológiai megközelítés után következzék az, hogy hogyan értelmezhető a „szent” jelző a művészetre vonatkoztatva.
Hagyományos fölfogásban az ún. hivatalos egyházművészet tekinthető szentnek, vagyis azon művek, amelyek a valláson, a vallási gyakorlaton keresztül kötődnek az Istenhez. Főképpen egyházi megrendelésre készült, templomokban és más kultikus helyeken elhelyezett képző- és iparművészeti alkotások – festmények, szobrok, ötvöstárgyak, paténa, serleg, oltárkereszt, ripidion, textilek stb. – tartoznak ide. Nevezhetjük ezt a fajta művészetet templomi művészetnek is. Tárgyai (a liturgia kellékeiként) szolgálják az istentiszteletet, de a hitoktatást vagy a magánájtatosságot is. Ezen alkotások szakralitása rendszerint nem önmagukból, nem műalkotás voltukból következik. A „szent” minősítést egyházi felhasználásuk, vallást szolgáló szerepük okán kapják meg. Ezen szent tárgyak, bár műalkotások nem a művészi, esztétikai értelemben vett szent/ség hordozói, de természetesen lehetnek azok, erre a jelen kiállítás szép példákat szolgáltat.
 
És nézzük azt, hogy mely műalkotásokat lehet nem vallási, hanem esztétikai, művészetfilozófiai szempontból szakrálisnak nevezni?
A fenti protokanonikus ószövetségi szakaszhoz térnék vissza, amelyben azt mondja az Úr az embereknek: ti megszentelődtetek, mivel én szent vagyok. Ez azt jelenti, hogy az ember részesedik az isteniből. A Teremtés Könyvében az Atyaisten ezt a gondolatot a következőképpen fogalmazza meg: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra… (I. 1,26)
Az istenképiség, tehát mindannyiunk sajátja, ott rejlik minden egyes emberben, a lelkünk legmélyén szunnyad. Ide kell lejutnia a művésznek. A léleknek olyan mélységéből, a legbensőből kell szólnia, ahol a bennünk pislákoló isteni rejlik. József Attila jól ismert mondatával erre világít rá, amikor így fogalmaz: a művésznek az igazat kell mondania, nem csak a valódit, a láthatót.
Az igaz kimondásához az alkotó az anyagot, a matériát használja ugyan, de ezen felül kell emelkednie, amiben leginkább a szimbólumok alkalmazása van segítségére. Az anyagon túli kimondására még a látható világ eltorzítása is megengedhető. Még az sem szükséges, hogy a művész feltétlenül vallásos témát válasszon, a téma által műve ugyanis nem válik a szent hordozójává. A művésznek egyszerűen csak jó, igaz művet kell létrehoznia.
Weöres Sándor nem véletlenül éppen A remekműről 1944-ben írott versében mondja ki a szakrális művészet egyik legáltalánosabb meghatározását, ami így hangzik: benne az időtlen dereng át az időbeli világba.
 
Tisztelt Egybegyűltek!
Ha körbenézünk láthatjuk, hogy a jelen kiállításban föllelhetők a hagyományos és a művészetfilozófiai értelemben vett szakrális művek egyaránt, így
1. egyházművészeti tárgyak, ötvösmunkák, monstranciák, ékszerek, rózsafüzérek, asztali keresztek, papi öltözetek, úrasztali terítők, ékszerek stb.
Ide sorolandók azok az ikonfestészeti alkotások, amelyek szakralitásukat, az isteni megragadását, pontosabban az ősképnek a megőrzését-átadását nem csak a keresztény tematika, hanem az évszázadokon át szigorúan kötött ikonográfiai keretek között valósítják meg.
2. A második csoportba keresztény tematikájú szakrális képző- és iparművészeti alkotások, festmények, grafikák, zománcok, szobrok, textilek stb. tartoznak. Ezek között nemcsak kortárs alkotók, hanem már nem élő jelentős debreceni képzőművészek – Holló László, Medgyessy Ferenc és Bényi Árpád – művei is föllelhetők.
3. A harmadik egységet nem keresztény tematikájú szakrális nagyművészeti alkotások teszik ki.
 
A művek más szempontból is rendezik önmagukat. Így, egyes tárgyak hűen követik a hagyományos keresztény ikonográfiai kliséket, mások szintén szintén ezekhez igazodva erőteljesesen juttatják érvényre egyéni stílusjegyeiket, míg egyes művek alkotói a keresztény ikonográfia elemeiből válogatva, ezeket kiegészítve egyedi kompozíciókat hoznak létre. Némely műalkotás pedig nem a hagyományos keresztény motívumokból építkezik, vagy teljesen absztrakt módon próbál a transzcendensre utalni.
A rendezés során mindkét nagy csoporti tagolódást figyelembe véve, sőt elég látványosan a műfaji osztódást is – az első teremben elsősorban festészet, a másodikban a textil a hangsúlyos, míg a harmadikat a grafika uralja. De szándékunkban állott ezek ütköztetése is.
 
Látnivaló, hogy a kiállításnak részei úgy katolikus, mint más – görög katolikus, református és zsidó – felekezeti identitásból született alkotások is. Az anyag ilyen összetételét elővételezi a kiállítás címe, ami felekezeti megkötés nélkül: Ars Sacra Debreceniensis.
 
De joggal tehető föl a kérdés, hogy mi a helyük, a szerepük a nem katolikus megközelítésből született műalkotásoknak egy katolikus évfordulóra fölállított kiállításban? Az összeállítás ezen gondolatisága a hagyományokból, a különböző felekezetek hitbéli és történeti találkozási pontjaiból következik és természetesen abból is, hogy a kiállítás a kálvinizmus magyarországi fellegvárában élő katolikusokhoz köthető.
De olyan jól ismert történelmi tények is indokolttá teszi ezt a fajta válogatást, mint például az, hogy a szent istváni Magyarország latin kereszténysége keleti keresztény alapokon virágzott ki, aminek nyomai éppen Debrecenben hangsúlyosak. Említhetjük, hogy a debreceni reformátusok Nagytemploma a korábbi katolikus Szent András-templom mellett épült föl, azaz egy szakrális építmény egy más felekezet által már megszentelt földön kért magának helyet.
És ebben az összefüggésben meg kell említenünk egy legújabb kori eseményt, a katolikus egyházfő, II. János Pál pápa emlékezetes látogatását, aki 1991-ben a pápista Róma kéznyújtását hozta el a kálvinista Rómába.
 

Hölgyeim és Uraim!
A kiállítás szeptember 8-a és szeptember 12-e, azaz két Mária-ünnep, Kisboldogasszony napja, vagyis Mária születése és Mária névünnepe között nyílik. A Theotokosznak, Isten Anyjának a jelenléte tehát meghatározó a rendezvényen, mint ahogyan betöltötte a kiállítás apropóját adó háromszáz év kezdő, 1715-ös esztendejét is. Ez az év nemcsak a katolikusok Debrecenbe történt visszatelepülésének, hanem a Pócsi kegykép második könnyezésének az ideje is. A közeli csoda, az égi megnyilatkozás, a Pócsi Mária könnyezése által mintha jóváhagyást nyert volna az új élet indítása a debreceni katolikus nép számára.

Mindezek fényében kérem, közelítsünk befogadó lélekkel a kettős évfordulóra készült műalkotásokhoz!
 
Nagy Márta
További képek
Könyvbemutató

 
Online program feltöltésAlapítványLetöltésekBeszámolókFilmArchívumPartnerekTámogatókAdatvédelem